Szereplők: Ginny Weasley, Tom Denem
Korhatár: 12
Keletkezés: 2008
Leírás: Az igazat megvallva soha nem írtam még zenei ihlet alapján. Ez az első alkalom. Most hétvégén, ahogy hallgattam a Vámpírok bálja c. musicalt, egyszerűen csak kipattant a fejemből ez a kis szösszenet.
A zene, amire az egész novellát építem, az Sarah és Krolock gróf duettje. A szöveget ugyan beleírtam a művembe, de szerintem jobb, ha meghallgatja az ember. Ha pedig valakinek elég nagy a képzelőereje zenei téren, akkor elárulom, hogy ez a szöveg tulajdonképp Bonnie Tyler – Total Eclipse című számára íródott.
Ezt az írásomat először a húgom olvasta el, és teljesen elájult tőle. És ez számomra nagy szó, mert neki nehéz olyan HP témájú ficet találni, ami tetszene.
A történetről röviden annyit, hogy Ginny szemszögéből íródott, és jelen időben játszódik. A másik szereplőt szándékosan nem írtam ki a listába, mert úgyis azonnal kitaláljátok, kiről van szó.
Apropó: Minden jog J. K. Rowlingot és Roman Polanskit illeti meg, én csak kölcsön vettem a szereplőket és a dalszöveget a saját és a ti szórakoztatásotokra. Anyagi hasznom nem származik a történetből.
***
Álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Az elmúlt félévben már sokadjára. Eleinte még nem volt rendszeres, de az elmúlt héten már minden éjjel így ment. Rémálmaim vannak. Tizenegy éves korom óta nem fordult elő velem, és ennek már hat éve. Félévvel ezelőtt azonban újra kezdődtek. Pontosan akkor, amikor visszajöttem heted évre a Roxfortba. De ezek a rémálmok már nem olyanok, mint egykor régen. Sokkal tisztábbak. Őt látom, és engem hív, és én megyek. Önként. Megyek, mert vágyom rá. Jobban vágyom rá, mint bármi vagy bárki másra az egész világon. Félek, és nem az álmaimtól, hanem az érzéstől, ami ilyenkor tör rám. Az érzéstől, ami után már sóvárgok, ha csak egy pillanatra is eszembe jut.
(Sarah)
Éjjelente néha-néha ellep a bánat, úgy hogy nem tudom mi bánt
Éjjelente rámtör egy-egy különös álom, és ha felébredek félelem ráz
Éjjenként a sötétben csak fekszem és várok, de hogy mit is várok, nem tudom még
Éjjenként egy sötét erő kísért meg néha, mely a vonzásából nem enged már...
Meghallok egy hangot, ami hív...
Érzést melyre sóvárog a szív...
De az utóbbi időben folyton csak rá gondolok. Az órákon, a szabadidőmben mindig. Várok, várom, hogy eljöjjön az éj, és újra halljam a hangját, ahogy engem hív. Ahogy most is, csak fekszem a sötétben az ágyamon és várok. A gondolataim egymást kergetik a fejemben, a fülemben hallom a vérem dübörgését. Az érzékeim kiélesednek, és minden egyes neszre nagyot dobban a szívem. Hallom Őt. Engem hív, és én megyek. Nem várok tovább, engedek a hívásnak.
(Krolock gróf)
Itt a végtelenbe lépsz
aki elvész így lesz szabad
Valóság lesz az álmod, nézd
minket senki el nem választ
Merülj el, kövess vár a sötét
hol a kétség elég.
Jöjj, felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád
míg elrejtelek árnyékommal senki nem lát
Te megbékíted lelkem, és múltam messze jár
(Sarah)
Szívem dinamit és csak egy szikra kell már.
(Együtt)
Mától egy új élet vár
egy halhatatlan élet vár
egy végtelen nagy út vár rád.
Megyek, amerre az a különleges erő vonz. Megyek, ki a szobából, le a lépcsőn, át a klubhelyiségen egyenesen a folyosóra. Egyre erősebben érzem, és tudom, hogy már soha nem ereszt el. Képtelen vagyok megállni, de nem is akarok. Hátra fordulhatnék és visszamehetnék a szobába, de nem tehetem. Egyszerűen nem tehetem, miatta nem. Ő számít rám. Neki csak én vagyok, és nem hagyhatom cserben. Mezítláb lépdelek a folyosókon, tudom hová tartok és miért, de rettegek, mert érzem, hogy a világ körülöttem darabjaira hullik. Nem tehetek ellene semmit, de nem is akarok. Sötét van, a lépteim visszhangot vernek az üres folyosón. Félek, mert nincs senki, aki megvédjen, még te sem Harry.
(Sarah)
Elveszítve szívem tudtam más leszek majd
érzem most az őrület hajt
Most teljes a sötét, nagy tenger és nincs sehol part
Hittem, hogy a vágy majd felszabadít, világomat zúzza most szét Hisz teljes a sötét és félek, mert semmi nem véd...
Harry. Még a neved is emlékeket idéz bennem, fájó emlékeket. Szerettelek, de az már elmúlt. Ma már rád sem lehet ismerni, teljesen megváltoztál a Trimágus Tusa óta. Cedric-kel megnyertétek a kupát, és olyan más lettél azután. Megváltoztál, beképzelt lettél. Rajongtam érted, szerelmes voltam beléd, és te ennek tudatában mégis kihasználtál. Úgy bántál velem, mint a többi lánnyal. Pedig ők sem érdemelték meg, hogy úgy tekints rájuk, mint valami utolsó cafkára. Én bíztam benned, azt hittem, hogy te jobb vagy, te nem változhatsz ekkorát. De tévedtem, és ez mindennél jobban fájt. Nagyon hosszú idő után sem sikerült még teljesen túltennem magam ezen. Mert valójában még mindig hibáztatlak, azért, hogy eltaszítottál magadtól. Te vagy az, aki a sötétség karjaiba kerget. Most már tudom, ha itt lennél sem tudnál visszatartani. Már nem tehetnél semmit, a vágy már sokkal erősebb nálad. A vágy, hogy vele legyek.
(Sarah)
Éjjelente azt gondolom szöknöm kell előled, míg csak szökni tudok még…
Mégis, hogyha hívnál vakon követnélek téged, még a pokolba is veled mennék…
Éjjenként az életemet dobnám el egy percért, csak hogy végre egyszer magaddá tégy…
S ha elpusztít is, hadd lehessek azzá kit te akarsz, erre vágyom éjjelenként…
Hallom azt a hangot, ami hív!
Érzést, melyre szomjazik e szív…
Most is hallom. A nevemen szólít. Elsöpri az emlékeimet, és tudom, hogy vakon követném, akár a pokolba is. Bármit megadnék, hogy vele legyek, hogy azzá váljak, akit Ő akar. Az őrület hajt, csak megyek előre, egyik lábamat teszem a másik után. Hallom a hangját, egyre közelebbről, már nem lehetek olyan messze. A vérem a fülemben dübörög, a szívem egyre gyorsabban ver. Már nem tudom, hogy ez a valóság, vagy csak egy újabb álom. Mindennél jobban szeretném, ha a valóság lenne.
(Együtt)
Itt a végtelenbe lépsz,
Aki elvész így lesz szabad
Valóság lesz az álmod, nézd!
Minket senki el nem választ
Merülj el, kövess! Vár a sötét
Hol a kétség elég
Jöjj, felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád!
Míg elrejtelek árnyékomban senki nem lát
(Krolock gróf)
Te megbékíted lelkem, és múltam messze jár
(Sarah)
Szívem dinamit és csak egy szikra kell már
(Együtt)
Mától egy új élet vár
Egy halhatatlan élet vár
Egy végtelen nagy út vár rád…
Hideg van, de én egyáltalán nem fázom. A testem minden porcikája lázban ég, a szívem sóvárog érte.
Megérkeztem.
Nem tudom, hogy jutottam el idáig, de itt vagyok. A hatalmas kígyó mintákkal díszített ajtó előtt. Zakatol a szívem. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még visszatérek ide, és lám hat év után a Titkok kamrája újra feltárul előttem. Tudom, hogy innen még vissza is fordulhatok, még lehet. De a kísértés erősebb a józanésznél. Belépek a kamrába, és az ajtó bezárul mögöttem. Innen már nincs vissza út, azonban ez már egyáltalán nem érdekel. Megérkeztem. Itt vagyok végre, ahol Ő. Lassan sétálok előre, megpillantom a Baziliszkusz csontjait. Hihetetlen, hogy hat teljes év telt el azóta, hogy Harry legyőzte Őt és ezt a kígyót. Senki sem hallott róla azután. Ő, akit nem nevezünk nevén újra eltűnt, egészen mostanáig. És ismét engem választott.
(Sarah)
Elveszítve szívem, tudtam más leszek majd
Érzem, most az őrület hajt
(Együtt)
Most teljes a sötét
Nagy tenger és nincs sehol part
Engem választott, hogy visszahozzam őt az életbe. Itt állok a Titkok kamrájának közepén és Mardekár Malazár szobrát nézem merengve. Bűntudatot kellene éreznem, hogy elárulom őket. A családomnak, a barátaimnak, mindenkinek hátat fordítok, és egy cseppnyi lelkiismeret furdalásom sincs. Meghaltak volna az érzelmeim? Nem, az nem lehet, hiszen Őt szeretem, mindennél jobban. Érte bármit megtennék, akár még az életemet is adnám, hogy vele lehessek örökre. Csak állok ott, és lázasan várom a találkozást. Szívem nagyot dobban, amikor meghallom a hangját.
-Jöjj hozzám Ginewra! Nem kell félned!
A hang irányába fordulok, Ő pedig kilép az árnyékból. Egy pillanatra megdermedek. Pontosan ugyanúgy néz ki, ahogyan hat évvel ezelőtt. Semmit nem változott. Magas, karcsú alakja, ahogy kilép a sötétből, akár az emlékeimben. Felém nyújtja a kezét, és én elindulok, hogy végre a karjaiba zárjon, és elmerüljek a sötétségben.
(Sarah)
Hittem, hogy a vágy majd felszabadít
(Krolock gróf)
Világodat zúzza most szét
(Együtt)
Hisz teljes a sötét
Csak zuhanunk, nincs ami véd...
-Jöjj velem Ginewra! Mellettem senki sem árthat neked! Általad új életet kapok.
És én megyek, rohanok a karjaiba. Ahogy megfogom a kezét, már tudom, hogy ez nem álom, hanem a valóság. Magához húz, és egyenesen a szemembe néz. Fekete szemeiben úgy tűnik, mint ha valami földöntúli vörös fény gyúlna. A karjaiban tart, és megvéd mindentől. De mégis félek, félek, mert rám most egy új élet vár. Egy másik élet mellette, Tom Denem mellett, Voldemort Nagyúr oldalán. Lehajol hozzám, és megcsókol. Behunyom a szemem, hisz erre vágytam már nagyon rég. Úgy érzem, mint ha tűz emésztene fel belülről. Eltűnik a fény és én csak zuhanok, zuhanok a teljes sötétségbe.
(Sarah)
Most teljes a sötét
És félek mert nincs menedék
Most teljes a sötét
És nincs, nincs többé, nincs, mi véd
Vége
